„SZABADKŐMŰVES ÖSSZEESKÜVÉS” – Heller Mária története
Rózsa Pál, a mátrixelmélet professzora 1925-ben született Budapesten, apja angoltanár, anyja matematikatanár volt. A Toldy Gimnáziumban érettségizett. „Mindig is szerettem a matematikát. Mégpedig azért, mert sosem kellett külön tanulni, minden benne volt az anyagban. Tizenhat évesen matematikát és latint korrepetáltam, mert kellett a zsebpénz. Szeretek segíteni, és a tanítás is egyfajta segítés”.
Érettségi után, bármennyire is szeretett volna tanulni, a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre, így munkásként dolgozott az Egyesült Izzóban, amíg be nem hívták munkaszolgálatra. „Édesanyám ’41-ben meghalt, édesapámat megölték, csaknem egész családom Auschwitzban maradt, miközben én munkaszolgálatos voltam Erdélyben. Amikor az oroszok szétzavarták a keretet, megszöktem és Bukaresten keresztül akartam hazautazni. De ott ragadtam fél évre. Csak 1945-ben értem haza.”
Budapesten, miután közvetlen családját elpusztították a háborúban, egy nagynénjéhez ment, nála is lakott néhány évig. A nagynéni megkérdezte tőle, hogy mit szeretne csinálni, és ő megvallotta, hogy egyetemre szeretne járni, matematikát tanulni. Ehhez azonban pénzre lett volna szükség. A nagynéni pár nap türelmet kért, majd avval a hírrel fogadta, hogy iratkozzon be az egyetemre, „valakik” anyagilag segíteni fogják. Így is történt: amíg be nem fejezte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, minden hónapban egy borítékban megkapta a megélhetéséhez szükséges összeget. Hiába faggatta a nagynénit, hogy ki vagy kik a névtelen jótevők, a néni nem árulta el a titkot. Mikor aztán 1949-ben elvégezte az egyetemet, és állást kapott, a havi pénzes boríték elmaradt.
Pali bácsi soha nem tudta meg, hogy név szerint kik voltak a segítői: csak annyi jutott a tudomására, hogy édesapja egykori barátai, társai segítették. Édesapja ugyanis a háború előtt szabadkőműves volt, így a titokzatos, névtelen támogatók is szabadkőművesek lehettek. Titkolózásuknak jól megalapozott oka volt: a magyar szabadkőművesség XVIII. században kezdődő története során hosszabb időszakokban volt betiltva a mozgalom, mint amikor szabadon működhetett, pedig sok fontos intézmény, jótékonysági aktus fűződött a nevükhöz (például a Vakok Intézete, a Mentőszolgálat és sok más). A rejtélyes segítők akkor még nem tudhatták: egy évvel később ismét betiltották mozgalmukat, és megkezdődött a „sivatagi vándorlás” hosszú időszaka, amely csak a rendszerváltással ért véget.
Pali bácsi elismert matematikus lett, számos generáció szeretett tanára. Fő oktatási és kutatási területe a mátrixelmélet volt, de laikusok számára is követhető, sőt izgalmas előadásokat tartott pl. az aranymetszésről, a Fibonacci-sorról, a nagy Fermat-sejtésről vagy a matematika és a zene kapcsolatáról.
Ahogy megtudta, hogy Magyarországon újraindult a szabadkőműves mozgalom, jelentkezett, hogy apja és jótevői nyomdokain ő is beavatást nyerjen. Haláláig, majdnem húsz éven át volt a Budapesten működő „Tolerancia és Testvériség” szabadkőműves páholy tagja.
