KÖNYV AUSZTRÁLIÁBÓL – Molnár-Tarján Ervin
1956-ban nálunk is felbolydult a család. Disszidáljunk! De ez csak részlegesen valósult meg. Nagybátyám feleségének az öccse kivándorolt Ausztráliába, és magával vitte az ő, akkor tizenhárom éves fiukat, mondván, hogy nagybátyámék majd utánuk mennek a kisebbik, négyéves fiukkal meg velünk együtt. Mi viszont maradtunk. A családi legendárium szerint már a ház előtt állt a teherautó, amikor anyám kijelentette, hogy nem megy, mert nem hagyja itthon a zongorát, mire nagybátyám közölte, hogy ő meg nem hagyja itt anyámat, mert a szülei rábízták. Így a nagynénémet és az első házasságából származó fiát évtizedekre elszakították egymástól.
Anya és fia Parkinson-kórban szenvedő nagynéném halálos ágyánál találtak újra egymásra. A remegő kezű-lábú, de szellemileg teljesen friss nagynéném hetekig mesélt fiának az életéről, aki ebből angol nyelven életrajzi regényt írt, amely Ausztráliában és Új-Zélandon is irodalmi díjat nyert. Később egyik unokatestvérünknek (Molnár-Tarján Ervin) köszönhetően megjelent magánkiadásban magyarul is.
