EGY KAMASZLÁNY NAPLÓJA 1956-BÓL – Fülöpné Weltz Mária története

Tizennégy éves koromban egy keményfedelű határidőnaplóba írtam bele életem eseményeit. Mikor elkezdtem írni, nem gondoltam, hogy 1956 ilyen fontos év lesz. Az első bejegyzések az első szerelemről szóltak. Az iskoláról, a zongoraórákról, a tánciskoláról.

Édesapámat az év tavaszán elvitték egy fekete autóval az ávósok. Hentes és mészáros volt, harminckét éves korában saját erejéből sikerült egy üzletet nyitnia, amit 1952-ben államosítottak. Ezután egy hentesüzletben lett üzletvezető. Szokás volt a hentesek között, hogy a már nem első osztályú húst nem küldték vissza, hanem ledarálva kolbászt készítettek belőle, a hasznon pedig megosztoztak a munkatársak. Emiatt vitték el apámat a két kiskorú gyereke mellől három évre, „a népgazdaság megkárosítása” vádjával. Amíg börtönben volt, édesanyám az állása mellett egy kocsma takarítását is vállalta. Otthon többnyire nagyanyánk vigyázott ránk, ahogy tudott. 1956. október 31-től apám három hónapra kiszabadult. A forradalom után alkalma lett volna disszidálni, mivel német származású volt – de nem tette.

A forradalom kezdetétől a tizenkét éves öcsém egy teherautóra felkéredzkedve járta a várost, szinte minden helyszínen ott volt. Mikor október 23-án este édesanyám megjött a munkából, kimentünk a Felvonulási térre, ahol akkor rengeteg ember volt: várták a Sztalin-szobor ledöntését. Amikor végre sikerült, egy rövid ideig néma csend volt. Majd felhangzott az örömujjongás, az emberek egymás nyakába borultak, ölelték, csókolták egymást. Egyszer csak valakik elkezdték énekelni a Himnuszt. Felemelő pillanatok voltak. Elemi erővel tört fel az emberekből a szabadság vágya. Ma is beleborzongok az emlékbe.

Az ezt követő időről is sok emlékem van, de azok már nem ilyen szépek. Jártam a fiúkkal a lebombázott várost, és láttam a kiégett tankokat, amiket Molotov-koktéllal gyújtottak fel fiatalok, akik aztán a megtorlástól – joggal – félve elhagyták az országot.

Az 1956-os események részletei benne vannak a naplómban, egy tizennégy éves lány szemével nézve. Még rajz is van benne a Sztalin-szobor ledöntéséről. Sokáig itt volt a téren a csizmája, mert ott sikerült elvágni a szobrot. Ráírta valaki egy éjszaka festékkel, hogy „Csizma tér”.

www.elevenemlekmu.hu

Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:

BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA

Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért

ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA

ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR

Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel


www.heritagecontactzone.com