EGY KAMASZLÁNY NAPLÓJA 1956-BÓL – Fülöpné Weltz Mária története
Tizennégy éves koromban egy keményfedelű határidőnaplóba írtam bele életem eseményeit. Mikor elkezdtem írni, nem gondoltam, hogy 1956 ilyen fontos év lesz. Az első bejegyzések az első szerelemről szóltak. Az iskoláról, a zongoraórákról, a tánciskoláról.
Édesapámat az év tavaszán elvitték egy fekete autóval az ávósok. Hentes és mészáros volt, harminckét éves korában saját erejéből sikerült egy üzletet nyitnia, amit 1952-ben államosítottak. Ezután egy hentesüzletben lett üzletvezető. Szokás volt a hentesek között, hogy a már nem első osztályú húst nem küldték vissza, hanem ledarálva kolbászt készítettek belőle, a hasznon pedig megosztoztak a munkatársak. Emiatt vitték el apámat a két kiskorú gyereke mellől három évre, „a népgazdaság megkárosítása” vádjával. Amíg börtönben volt, édesanyám az állása mellett egy kocsma takarítását is vállalta. Otthon többnyire nagyanyánk vigyázott ránk, ahogy tudott. 1956. október 31-től apám három hónapra kiszabadult. A forradalom után alkalma lett volna disszidálni, mivel német származású volt – de nem tette.
A forradalom kezdetétől a tizenkét éves öcsém egy teherautóra felkéredzkedve járta a várost, szinte minden helyszínen ott volt. Mikor október 23-án este édesanyám megjött a munkából, kimentünk a Felvonulási térre, ahol akkor rengeteg ember volt: várták a Sztalin-szobor ledöntését. Amikor végre sikerült, egy rövid ideig néma csend volt. Majd felhangzott az örömujjongás, az emberek egymás nyakába borultak, ölelték, csókolták egymást. Egyszer csak valakik elkezdték énekelni a Himnuszt. Felemelő pillanatok voltak. Elemi erővel tört fel az emberekből a szabadság vágya. Ma is beleborzongok az emlékbe.
Az ezt követő időről is sok emlékem van, de azok már nem ilyen szépek. Jártam a fiúkkal a lebombázott várost, és láttam a kiégett tankokat, amiket Molotov-koktéllal gyújtottak fel fiatalok, akik aztán a megtorlástól – joggal – félve elhagyták az országot.
Az 1956-os események részletei benne vannak a naplómban, egy tizennégy éves lány szemével nézve. Még rajz is van benne a Sztalin-szobor ledöntéséről. Sokáig itt volt a téren a csizmája, mert ott sikerült elvágni a szobrot. Ráírta valaki egy éjszaka festékkel, hogy „Csizma tér”.
