ÁTLŐTT FOTÓALBUM A BUDAPESTI GETTÓBÓL – Soignet Myriam Sandra története
Müller Erzsébet, „Lizike” Budán lakott szüleivel és Éva nevű nővérével. Naplóiból jól nyomon követhetők egy vidám tizenöt éves lány mindennapjai, iskolai és szabadidős tevékenysége. Lizike igazi társasági ember volt, egy fiatalokból álló nagy társaság központi figurája. Jól tanult, zongorázott, angolul tanult, tánciskolába járt, és barátaival sokat kirándultak és korcsolyáztak.
Naplóiból jól kirajzolódnak a zsidótörvények árnyékában élő budapesti fiatalok egyre romló körülményei: a fiúkat munkaszolgálatra hívják be, sorban tűnnek el, nemcsak a barátok, gyakran a családok sem tudják, mi történt velük. Máskor hírt kapnak, hogy egyiküket Kistarcsára vitték gyűjtőtáborba. Lizike édesapját, bár az I. világháborúban szerzett katonai fokozata miatt kedvezményezett volt, szintén munkaszolgálatra hurcolták el, ahonnan nem tért vissza. Aztán ahogy romlott a helyzet, megritkulnak a bejegyzések a kis noteszben, a gettóba költöztetésről már csak egy szűkszavú bejegyzés tanúskodik.
Lizike számos fotót őrzött családjáról és barátairól, a parányi album mindig nála volt. Akkor is, amikor a gettóban a Síp utca 12., ahova édesanyjával és nővérével beköltöztették, belövést kapott. A kislány halálát több repesz okozta, a fotóalbumot és a benne lévő képeket is egy repeszdarab lyukasztotta ki.
