„SZABADSÁGOT AHMEDNEK!” / Trencsényi Borbála története
Egy nagy méretű, fekete-fehér színű, nem túl művészi kivitelezésű jelvény, amin egy ember látható hatalmas fémvágó ollóval a kezében. Körülötte jelszavak: No one is illegal – No borders – No nations.
A jelvényt 2016 szeptemberében kaptam újdonsült fiatal ismerőseimtől a szegedi Széchenyi téren, a törvényszék épülete előtt. Azért utaztam Szegedre, hogy – mivel akkoriban már jó okom volt nem hinni a kormánymédia tudósításainak – saját szememmel lássam „a terrorista-pert”. Tudtam, hogy állampolgári jogom hallgatóságként részt venni a (nem zárt) bírósági tárgyaláson, ám a tárgyalóterembe különféle álindokokkal jó ideig mégsem engedtek be az őrök.
Órák hosszat a folyosón ácsorogva ismerkedtem meg azokkal a tiszta tekintetű török, finn, amerikai, német, szerb, magyar fiatalokkal, akik szolidaritásukat kifejezni jöttek a helyszínre. Amikor a vádlottat kivezették a teremből, az aktivisták feliratokat emeltek magasba, és egy nagyon szép, nagyon szomorú börtöndalt énekeltek. A folyosón őrködő rendőrök, biztonsági őrök aktív ellenszenvét már akkor „kivívták”, amikor még csendben álldogáltak a folyosón.
Mikor végre a tárgyalás félidejében bejuthattam a terembe, alkalmam nyílt egy félresikerült koncepciós per forgatókönyvét követni. A Terrorelhárítási Központ által a 2015-ös röszkei határincidens után elfogott, iszlám terrorista mumusnak kiszemelt Ahmed Hamed nem bizonyult alkalmasnak erre a szerepre: az érvényes útlevéllel rendelkező szíriai vállalkozó tíz éve Cipruson él keresztény feleségével, kislányai keresztény iskolába járnak; s ugyan indiai útja során kapcsolatba került egy (még a gyarmati időkben alapított) iszlám vallási szervezettel, ám ez a szervezet éppen a békesség megteremtését tekintette hivatásának. A rendőri vallomások sem támasztották alá, hogy Ahmed uszította volna a Balkánon átvergődött, fáradt migránsokat. Sajnos, amikor „elszakadt a cérna” a kezdetben békésen bizakodó tömegben, ő is a (tetőtől-talpig védőruhás) rendőrök felé hajított néhány tárgyat.
A november 30-i tárgyalás végén terrorizmusért 10 évre ítélték Hamed urat. (Hónapok múlva az újratárgyaláson 7 évre csökkentették a büntetést.) A tárgyalóterembe ezúttal sem engedtek be: a várakozó fiatalokkal együtt a folyosón értesültem az ítéletről, amelyet mélységesen igazságtalannak tartottam. A fiatalokkal együtt bizony én is hangot adtam felháborodásomnak. Mint utóbb kiderült, cselekedetünk „megbotránkozást és riadalmat” keltett, ami kimeríti a „garázdaság” fogalmát. Ezen a címen vádat emeltek ellenünk, a tiszta tekintetű majdnem-gyerekek meg egy nyugdíjas pedagógus ellen.
