SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK A GETTÓBAN: A FESTETT FADOBOZ – Geréb László története
A helyszín: a budapesti gettó, a Nagydiófa utca 8. vagy 9. alatti ház egyik lakása. Hat család összezsúfolva ötven négyzetméteren. A legbiztonságosabb helyet az egyetlen bútordarab, a zongora alatt édesanyámnak szavazták meg, mert akkor már öt éve gipszben volt a lába. Ízületi gyulladást diagnosztizáltak nála, amit a háborús körülmények között nem tudtak megoperálni, ezért nyugalmi állapotba helyezték a lábát. A gipsz végül hat évig maradt rajta. Egy másik matracon a nagymamám feküdt fekély okozta gyomorvérzéssel. Ez mentette meg az életüket. Légiriadónál, ha valakinek eszébe jutott beugrani értük a lakásba és levinni őket az óvóhelyre, akkor lejutottak. Ha nem, maradtak a harmadik emeleti lakásban. Így történt, hogy anyukám a lakásban aludta át azt a légitámadást, amelynek során az U alakú ház pince feletti része telitalálatot kapott. A beomlott pincéből senki sem jött fel…
Az akkor huszonnégy esztendős leánynak pokol volt az ágyhoz kötöttség. Valaki fogott neki egy kiscicát, hogy szórakoztassák egymást. Igen ám, de a cica bolhás volt, a bolha pedig szerette a gipsz alatti meleget. A viszketés elleni legjobb megoldásnak a kötőtű bizonyult, amelynek nyomai anyukámat élete végéig emlékeztették erre az időre, és az elsorvadt térd miatt soha többé nem tudta behajlítani a lábát. Bicegve ugyan, de azért úgy szaladt, hogy gyermekkoromban alig tudtam lépést tartani vele.
Nagypapámat a hírhedt gyalogmenetben hajtották az országhatár felé a borzalmas hidegben. Amikor észrevette, merre mennek, tudta, hogy megmenekült. Mosoni születésű lévén, ismerte a “terepet”. A zsidó temetőhöz érve kilépett a sorból, és beszaladt édesanyja sírjához. Félholtra fagyva ott talált rá a temetőőr. Elvitte a patikushoz, aki feltáplálta, és egy magyar katonával visszaküldte Budapestre. Amikor becsöngettek a lakásba, édesanyám azt mondta a katonának: nem ismeri ezt az embert. Csak, amikor megszólalt, a hangjáról ismerte fel az édesapját.
A gettó felszabadulása után gyalog indultak el közeli lakásuk felé, az Izabella utcába. Nagypapámat vezetni kellett, mert egy légiriadó alatt a betört ablaküveg szilánkjaitól megvakult. Az Almássy térnél, a mostani szabadidőközpont közelében összeesett és meghalt. Amint az ácsorgó tömeg szétoszlott, egy katona lépett anyukámhoz, a nevét kérdezte, majd tájékoztatta, hogy vőlegényét a munkaszolgálatban Komáromnál agyonlőtték.
Az itt látható dobozka alján ceruzával jelzett időpontban, 1944. december 16-án nagypapám elindult a házban, kezében egy-két krumplival. Sikeresen tért vissza és adta át ajándékát, a krumpliért cserélt festett fadobozt anyukám huszonötödik születésnapjára.
