SZOKNYÁK, KENDŐK, KÖTÉNYEK – Rostás Mária története

Nagyon sok szép ruhám van. Plisszérozott rózsás szoknya Romániából, plüsskabát. Van olyan ruha, amelyik legalább harmincezret ér. A kötények egy részét anyám varrta ki. Férfiingek is vannak, egyiket finom hímzett sárga selyemből csináltatta a férjem. Az utcában volt egy varrónő, azt megtanítottuk cigányosan varrni, ő készítette a legtöbb ruhánkat. A díszeseket vettük fel esküvőre, keresztelőre. Nagy volt a rokonság. Minden alkalomra újat kellett csináltatni. Van egy húsz évvel ezelőtti videó a sógornőmnél, azon a lakodalmon már csak kevesen vagyunk cigány ruhákban.

A menyem azt mondja, csak a helyet foglalják a szekrényben. Ha én már nem leszek, mindet ki fogják dobni. Inkább eladnám őket, kellene a pénz, nagy adósság van a házon. A József Attila utcai iskolában takarítok. Amíg a férjem élt, jó módban voltunk. Paplant varrtunk, vásárokon eladtuk. A nagyszüleim szőnyegesek voltak. Anyósomék Romániából származtak. A családban cigányul beszélünk. A gyerekek is tudnak cigányul, hogyne tudnának!

Sok kendőm van. A piros rózsás Rostás Kati nénié volt. A falon a képen ő van meg a testvére. Féltestvér csak, de nagyon szerették egymást. Kati nénit elvitték egy táborba. Sok rokonomat összeszedték akkor és elvitték. Egy soklakásos házban laktunk itt Kispesten. 1944 áprilisában — még sötét volt — megjelentek a magyar csendőrök, elkorlátozták a kaput, nem engedtek ki senkit. Előbb a férfiakat rakták teherautóra, aztán az asszonyokat, gyerekeket. Nagyanyám mesélte, hogy nagy jajveszékelés volt, amiért külön rakták őket. Egy férfi nem akart kijönni a lakásból, levágták a karját; mikor látták a többi férfiak, nem volt több ellenállás. Monorra vitték őket, onnan a Csillag erődbe. Ott már együtt lehettek a többiekkel. Kati néni a németektől jött vissza. De hatvanéves korában meghalt. Rákban. A táborban betegedett meg. Nem lehetett gyereke. Én ápoltam idős korában. Nem sokat mesélt a táborról. Volt egy őr, aki szintén kovács volt, mint ő meg a férje, ezért eléggé összebarátkoztak. Meg azt mesélte, hogy amikor a kinti munkából visszajöttek a táborba, a kontyába dugta a krumplikat. A szüleimet is elvitték. Mikor nagyanyám hazajött, azt mondta: „Mind a hét gyerekemet hazahoztam!”

www.elevenemlekmu.hu

Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:

BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA

Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért

ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA

ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR

Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel


www.heritagecontactzone.com