SZOKNYÁK, KENDŐK, KÖTÉNYEK – Rostás Mária története
Nagyon sok szép ruhám van. Plisszérozott rózsás szoknya Romániából, plüsskabát. Van olyan ruha, amelyik legalább harmincezret ér. A kötények egy részét anyám varrta ki. Férfiingek is vannak, egyiket finom hímzett sárga selyemből csináltatta a férjem. Az utcában volt egy varrónő, azt megtanítottuk cigányosan varrni, ő készítette a legtöbb ruhánkat. A díszeseket vettük fel esküvőre, keresztelőre. Nagy volt a rokonság. Minden alkalomra újat kellett csináltatni. Van egy húsz évvel ezelőtti videó a sógornőmnél, azon a lakodalmon már csak kevesen vagyunk cigány ruhákban.
A menyem azt mondja, csak a helyet foglalják a szekrényben. Ha én már nem leszek, mindet ki fogják dobni. Inkább eladnám őket, kellene a pénz, nagy adósság van a házon. A József Attila utcai iskolában takarítok. Amíg a férjem élt, jó módban voltunk. Paplant varrtunk, vásárokon eladtuk. A nagyszüleim szőnyegesek voltak. Anyósomék Romániából származtak. A családban cigányul beszélünk. A gyerekek is tudnak cigányul, hogyne tudnának!
Sok kendőm van. A piros rózsás Rostás Kati nénié volt. A falon a képen ő van meg a testvére. Féltestvér csak, de nagyon szerették egymást. Kati nénit elvitték egy táborba. Sok rokonomat összeszedték akkor és elvitték. Egy soklakásos házban laktunk itt Kispesten. 1944 áprilisában — még sötét volt — megjelentek a magyar csendőrök, elkorlátozták a kaput, nem engedtek ki senkit. Előbb a férfiakat rakták teherautóra, aztán az asszonyokat, gyerekeket. Nagyanyám mesélte, hogy nagy jajveszékelés volt, amiért külön rakták őket. Egy férfi nem akart kijönni a lakásból, levágták a karját; mikor látták a többi férfiak, nem volt több ellenállás. Monorra vitték őket, onnan a Csillag erődbe. Ott már együtt lehettek a többiekkel. Kati néni a németektől jött vissza. De hatvanéves korában meghalt. Rákban. A táborban betegedett meg. Nem lehetett gyereke. Én ápoltam idős korában. Nem sokat mesélt a táborról. Volt egy őr, aki szintén kovács volt, mint ő meg a férje, ezért eléggé összebarátkoztak. Meg azt mesélte, hogy amikor a kinti munkából visszajöttek a táborba, a kontyába dugta a krumplikat. A szüleimet is elvitték. Mikor nagyanyám hazajött, azt mondta: „Mind a hét gyerekemet hazahoztam!”
