RÉZMOZSÁR – Tóthné Rudi Margit története

Gyálon születtem, a testvéreim is. A családom közel száz éve itt lakik a Pozsonyi utcában. Az édesanyám meg a nagymamám előtte néhány utcával arrébb laktak, de aztán eladták azt a kis házat, és ideköltöztek. Ez a mozsár kb. kétszáz éves lehet, valószínűleg még a dédnagyanyámé volt. Borsot, mákot, cukrot törtek vele.

A háború vége felé, 1944-ben, itt Gyálon nagy összecsapások voltak a németek és az oroszok között. A szovjetek Ócsáról, a németek Budapestről lőttek. Gyált kiürítették; azt mondták, hogy itt kő kövön nem marad, tehát mindenki meneküljön, amerre tud. A családom – apám, anyám és négy testvérem – egy kis négykerekű kocsival menekült Komárom megyébe, Kürtre. Ott valami kis tákolmány lakásban húzták meg magukat a szülők meg a gyerekek. Apám katonaszökevénynek számított. Kürtön is voltak összecsapások és bombázások. Az idősebb nővérem tizenegy éves volt, és majdnem mellette csapódott le egy bomba – nagyon megijedt. Amikor jöttek az orosz katonák, őt nagyon féltették, mert sajnos az a hír járta, hogy kislányokat is megerőszakolnak. Apuval elbújtak egy korábban kukoricaszár-kévéből összetákolt, gúla alakú bunkerbe, és a katonák nem vették észre őket. Anyu ott maradt a konyharészben három gyerekkel, és akkor bement oda egy orosz katona. Ráfogta a fegyvert, hogy mondja meg, hol vannak a németek. A gyerekek sírtak, anyuba kapaszkodtak, de szerencsére jött egy tiszt, egy tisztességesebb ember, és azt mondta a katonának, hogy „Hagyjad a családot!”, és így megmenekültek.

1945 tavaszán, amikor hallani lehetett, hogy közeledik a háború vége, visszajöttek Gyálra. Akkor itt egy kis földbe vájt kunyhóban laktak a szüleim a nagymamámmal és a gyerekekkel – sokan voltak, és persze szegények. Amikor a szüleim visszajöhettek a házba, észrevették, hogy eltűnt pár használati tárgy, köztük a rézmozsár. Pár nap múlva anyám átment az egyik szomszédhoz, és felismerte a rézmozsarat. A szomszéd letagadta, hogy a mienk, de anyu nem hagyta annyiban, megmondta neki, hogy a mozsár alján van egy 7-es szám. Kénytelen volt a szomszéd visszaadni a rézmozsarat.

Én ekkor még nem éltem. Budapest felszabadulása februárban történt, és én annak az örömére fogantam, mivel rá kilenc hónapra, 1945. december elején születtem.

www.elevenemlekmu.hu

Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:

BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA

Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért

ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA

ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR

Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel


www.heritagecontactzone.com