RÉZMOZSÁR – Tóthné Rudi Margit története
Gyálon születtem, a testvéreim is. A családom közel száz éve itt lakik a Pozsonyi utcában. Az édesanyám meg a nagymamám előtte néhány utcával arrébb laktak, de aztán eladták azt a kis házat, és ideköltöztek. Ez a mozsár kb. kétszáz éves lehet, valószínűleg még a dédnagyanyámé volt. Borsot, mákot, cukrot törtek vele.
A háború vége felé, 1944-ben, itt Gyálon nagy összecsapások voltak a németek és az oroszok között. A szovjetek Ócsáról, a németek Budapestről lőttek. Gyált kiürítették; azt mondták, hogy itt kő kövön nem marad, tehát mindenki meneküljön, amerre tud. A családom – apám, anyám és négy testvérem – egy kis négykerekű kocsival menekült Komárom megyébe, Kürtre. Ott valami kis tákolmány lakásban húzták meg magukat a szülők meg a gyerekek. Apám katonaszökevénynek számított. Kürtön is voltak összecsapások és bombázások. Az idősebb nővérem tizenegy éves volt, és majdnem mellette csapódott le egy bomba – nagyon megijedt. Amikor jöttek az orosz katonák, őt nagyon féltették, mert sajnos az a hír járta, hogy kislányokat is megerőszakolnak. Apuval elbújtak egy korábban kukoricaszár-kévéből összetákolt, gúla alakú bunkerbe, és a katonák nem vették észre őket. Anyu ott maradt a konyharészben három gyerekkel, és akkor bement oda egy orosz katona. Ráfogta a fegyvert, hogy mondja meg, hol vannak a németek. A gyerekek sírtak, anyuba kapaszkodtak, de szerencsére jött egy tiszt, egy tisztességesebb ember, és azt mondta a katonának, hogy „Hagyjad a családot!”, és így megmenekültek.
1945 tavaszán, amikor hallani lehetett, hogy közeledik a háború vége, visszajöttek Gyálra. Akkor itt egy kis földbe vájt kunyhóban laktak a szüleim a nagymamámmal és a gyerekekkel – sokan voltak, és persze szegények. Amikor a szüleim visszajöhettek a házba, észrevették, hogy eltűnt pár használati tárgy, köztük a rézmozsár. Pár nap múlva anyám átment az egyik szomszédhoz, és felismerte a rézmozsarat. A szomszéd letagadta, hogy a mienk, de anyu nem hagyta annyiban, megmondta neki, hogy a mozsár alján van egy 7-es szám. Kénytelen volt a szomszéd visszaadni a rézmozsarat.
Én ekkor még nem éltem. Budapest felszabadulása februárban történt, és én annak az örömére fogantam, mivel rá kilenc hónapra, 1945. december elején születtem.
