RADNÓTI MIKLÓS LEVELEZŐLAPJA TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRÉNEK – Trencsényi Imre András története
A Trencsényi család nagy becsben őrzi a II. világháborúban elpusztított nagy magyar költő, Radnóti Miklós néhány levelezőlapját, amelyeket Trencsényi-Waldapfel Imrének, a későbbi neves irodalomtörténésznek, barátjának írt, és amelyeken a gyermek Imre Andrást is üdvöli. Az egyik lapon Radnóti Anakreón-fordítását „lektoráltatja” a klasszika-filológus jó baráttal. A többi lap egy elmaradt találkozás emlékét őrzi: „Behívtak, az összejövetel, sajna, elmarad.”
Amikor vendégek jöttek Trencsényi-Waldapfel Imréhez és feleségéhez, hogy irodalomról beszélgessenek, a szülők rövid időre behívták kisfiukat, az öt-hat éves Imre Andrást. A gyerek hallotta szüleitől, hogy Radnóti nagy költő, és bemutatkozáskor kezet akart neki csókolni. Ebből nagy zavar támadt, és elmagyarázták a gyereknek, hogy férfiaknak nem kell kezet csókolni, sőt még „kezit csókolommal” köszönni sem.
Egy másik vendégség alkalmából Szilágyi János György, a neves történész-muzeológus avval szórakoztatta a gyereket, hogy ő tulajdonképpen az állatkertben a jegesmedve. Imre András ezt elhitte, és a többi vendégtől is kérdezgette, hogy ők milyen állatok. Radnótihoz érve ezt a választ kapta: „Kisfiam, én ember vagyok.”
