PARTVIS-TÖRTÉNET – Kállai Szilvia története
Nekem nem voltak célkitűzéseim fiatal lány koromban. Vagyis volt: énekesnő szerettem volna lenni, de édesapám nem engedte. Azt mondta: fakanál való a kezembe. A cigány családoknál jellemzőek voltak a hagyományok – nevezzük inkább megszokott életfelfogásnak –, amiben én is felnőttem. Zenész apám a régi felfogáshoz híven zenész férjet kívánt nekem: ez egyfajta büszkeség forrása egy zenész családban mind a mai napig. A hagyomány szerint a lányoknak nem volt fontos az iskola, nem volt fontos a továbbtanulás. Készülj a családi szerepre!
Elvégeztem a nyolc általánost. Korán szültem, tizenhat évesen. Húszéves koromra takarítónéni lettem. Nyolc általánossal nem is gondolhattam semmi más hivatásra. Eszembe se jutott, hogy továbbtanuljak. Megelégedtem az életemmel. Számomra ez volt a normális.
Harmincöt éves koromra viszont megváltozott valami. Elindultam – bátorítással, nógatással, sok önbizalom-erősítéssel, amit a férjem, Pepe nyújtott nekem – egy új életfelfogás, irány felé. Tanulni kezdtem. Esti gimnázium, majd érettségi, majd főiskola és diploma!
Nem tudom, hogyan történt. Azt tudom, hogy lassan elkezdett bennem épülni a kíváncsiság egy számomra új nézőpont felé. Addig láthatatlan dolgok hirtelen láthatóvá váltak. Megnyílt egy lehetőség, amiről addig nem is igen tudtam. Ez pedig az önbizalmam erősödése volt. Hogy képes lehetek én is, okos lehetek én is. Meg tudom csinálni!
Huszonkét év takarítói munkám után lecserélem a partvisomat, krétát kaptam helyette meg táblát. Gyerekek vesznek körül mindenhol. Szilvi néninek hívnak. Azt mondják, hogy a példaképük vagyok. Nagyon szeretnek. Értem elvégzik a tanulnivalót. Próbálnak teljesíteni. Ők is olyan gyerekek, amilyen én voltam. Nincs célkitűzésük, nincs jövőképük.
Azon dolgozom, hogy nekik legyen. Vegyék észre, hogy milyen képességek rejlenek bennük. Van megoldás – mindig volt, csak láthatatlanul.
Kállai Szilvia vagyok. Negyvennégy évesen „roma nemzetiségi szakirányú” pedagógus lettem. Tavaly óta a krétát forgatom. A partvis mindig figyelni fog. Nézi, hogy honnan jöttem, és hová tartok. Soha nem felejtem el, hogy mennyit küzdöttem a krétáért.
Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:
BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA
Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért
ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA
ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR
Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel