PARTVIS-TÖRTÉNET – Kállai Szilvia története
Nekem nem voltak célkitűzéseim fiatal lány koromban. Vagyis volt: énekesnő szerettem volna lenni, de édesapám nem engedte. Azt mondta: fakanál való a kezembe. A cigány családoknál jellemzőek voltak a hagyományok – nevezzük inkább megszokott életfelfogásnak –, amiben én is felnőttem. Zenész apám a régi felfogáshoz híven zenész férjet kívánt nekem: ez egyfajta büszkeség forrása egy zenész családban mind a mai napig. A hagyomány szerint a lányoknak nem volt fontos az iskola, nem volt fontos a továbbtanulás. Készülj a családi szerepre!
Elvégeztem a nyolc általánost. Korán szültem, tizenhat évesen. Húszéves koromra takarítónéni lettem. Nyolc általánossal nem is gondolhattam semmi más hivatásra. Eszembe se jutott, hogy továbbtanuljak. Megelégedtem az életemmel. Számomra ez volt a normális.
Harmincöt éves koromra viszont megváltozott valami. Elindultam – bátorítással, nógatással, sok önbizalom-erősítéssel, amit a férjem, Pepe nyújtott nekem – egy új életfelfogás, irány felé. Tanulni kezdtem. Esti gimnázium, majd érettségi, majd főiskola és diploma!
Nem tudom, hogyan történt. Azt tudom, hogy lassan elkezdett bennem épülni a kíváncsiság egy számomra új nézőpont felé. Addig láthatatlan dolgok hirtelen láthatóvá váltak. Megnyílt egy lehetőség, amiről addig nem is igen tudtam. Ez pedig az önbizalmam erősödése volt. Hogy képes lehetek én is, okos lehetek én is. Meg tudom csinálni!
Huszonkét év takarítói munkám után lecserélem a partvisomat, krétát kaptam helyette meg táblát. Gyerekek vesznek körül mindenhol. Szilvi néninek hívnak. Azt mondják, hogy a példaképük vagyok. Nagyon szeretnek. Értem elvégzik a tanulnivalót. Próbálnak teljesíteni. Ők is olyan gyerekek, amilyen én voltam. Nincs célkitűzésük, nincs jövőképük.
Azon dolgozom, hogy nekik legyen. Vegyék észre, hogy milyen képességek rejlenek bennük. Van megoldás – mindig volt, csak láthatatlanul.
Kállai Szilvia vagyok. Negyvennégy évesen „roma nemzetiségi szakirányú” pedagógus lettem. Tavaly óta a krétát forgatom. A partvis mindig figyelni fog. Nézi, hogy honnan jöttem, és hová tartok. Soha nem felejtem el, hogy mennyit küzdöttem a krétáért.
