KITELEPÍTÉS – Saád József történetei
Kormópuszta
A tábor: Tiszagyenda-Kormópuszta. Kitelepítés: 1950. június 23. Létszám: 273 fő, 72 család a Bács-Kiskun megyei határsávszakasz 19 községéből. Kitelepítés oka: Jugoszláviával határos területen határsáv kialakítása.
A mi családunk: hat fő, három generáció: nagyszülők, szülők, két gyerek, kitelepítéskor öt- és tízévesek.
A tábor felszámolása: 1953. október 31.
Szabadulás: 1953. augusztus-október, folyamatos. Mi 1953. október 6-án szabadultunk.
A képeken épület-, zsilip- és csatornamaradványok, földutak nyomvonala, rizsföldre utaló mélyedés, rizsgátat formázó talajdomborulat. Hét évtized múltán a tájban ennyi maradt a Hortobágy és Nagykunság pusztáit 1950-1953 között benépesítő „telepesek” kényszermunkatáboraiból. A Tiszagyenda közelében kijelölt kormópusztai tábor esetében ennyi sem maradt fenn: Nagykormó és Kiskormó nyomtalanul elsüllyedt a pusztában. Az ide visszajáró egykori „telepes” gyerekek, a táborlakók unokái, dédunokái térképpel kezükben, tétován keresgélik emlékeik – ma már inkább emlékfoszlányaik – helyét. A múltidézés biztosabb támpontjai a táborok dokumentumokban fennmaradt emlékezete: táborlakók hagyatékából előkerült tárgyak, rajzok, naplótöredékek, lejegyzett dalok és – nem utolsósorban – a fennmaradt hatósági iratok.
(Kormó 01, 02, 03, kp04, Kormó Tábor Gyerekrajz, Kormó ReményiT)
Nagykormó. Épületsor a táborban készült gyerekrajzon. Egy megmaradt, szálláshelyül szolgáló istálló a hatvanas években visszalátogató táborlakók fényképén. A tábor képe Reményi Tibor, kormópusztai „telepes” kamaszfiú negyven év múltán Brémában elképzelt és hazaküldött festményén.
(Libasor 1990, Kormo04)
Tanyák a kényszermunkatábornak kijelölt nagykormói majorhoz vezető földút mentén. A kis zsúptetős házak maradványai 1989-1990-ben még azonosíthatók voltak. Az egyik táborlakó a szabadulása utáni hetekben vízfestményen örökítette meg a libasori tanyákat.
Kenyérosztás 1953-ban a kitelepítettek táborában, Kormón
A „beszerző” – a kormói táborban Mojzes György, volt országgyűlési képviselő – hetente egyszer, rendőr kíséretében szekérre ülhetett, és elindulhatott bevásárlási körútjára a közeli Kunhegyes piacára, boltjaiba a táborlakó családfők rendeléseivel. Kenyérért, zsírért és cukorért ment többnyire – ha éppen lehetett kapni. A lista tanúsága szerint 1953 májusában már nem volt kenyérhiány.
A táborlakók alkalomadtán ki-kiszöktek a zárt területen kívüli tanyákra. Csereügyletek és egyéb tilalmas akciók sora: levéltovábbítás, csomagátvétel, látogató fogadása bonyolódott ilyenkor a „telepes” rabok és a tanyás „szabadok” között.
A dalok
Tábori költészet. Részletek a Kormópusztán lejegyzett dalokból. A Lenn a Tisza partján című dal az I. világháborúból való, egy hazavágyakozó hadifogolynóta átköltése lehet. A kitelepítettek között voltak az I. és a II. világháborút megjárt katonák is, elég sokan.
Az orvos
A kormói tábornak orvosa is volt, Égi Ferenc szigorló orvostanhallgató. Nyári szünidejét töltötte anyjánál Vaskúton, amikor a hatóságok bezörgettek hozzájuk. Bevagonírozták őt is, így lett belőle a tábor közkedvelt „dokija”. Időnként társulhatott a „beszerzőhöz”. Ilyenkor ő patikába, orvosi rendelőbe, idősebb kollegához tért be gyógyszerért, műszerért, szakmai tanácsokért. Sorstársainál hamarabb szabadult, a táborhoz közeli Karcag kórháza fogadta be. Ott fejezte be tanulmányait, és onnan segítette a kormóiakat – amíg segíthette.
