HUMMEL-HUMMEL – Sarlós Júlia története
Mamánk féltve őrzött tárgya a Hamburg német város szimbólumává vált „Hummel”, egy 7,5 cm magas fémszobrocska.
Hamburgba csak 1848 után vezették be a vezetékes ivóvizet, addig kézierővel vízhordók látták el a várost vízzel. Egy Benz nevű vízhordó egy éppen meghalt katona, bizonyos Daniel Christian Hummel lakásába költözött be. A környékbeli gyerekek szerették a katonát, aki nekik sokat mesélt, de a vízhordót ki nem állhatták. Folyton csúfolták, csúnya szavakat kiáltottak utána. Ezek a kiáltások máig élnek a hamburgiak körében. A vízhordó figurája is így lett Hamburg jelképe.
Zsidó vallású felmenőkkel bíró, de vallástalanul élő anyai nagyszüleim a fehérterror elől menekülve hagyták el Magyarországot a Tanácsköztársaság után.
Temesvár, Bécs, Berlin után, hosszú vándorlásuk végén Hamburgban telepedtek le, nagyapám ott vegyi anyagokkal kereskedő céget alapított. A mamánk már ott született. Hitler hatalomba jutása után Németországból is menekülniük kellett. Visszajöttek Magyarországra. A tízéves mamánk és bátyjai nem beszéltek magyarul. A mamánk nem értette az egész történetet, és ‒ élete végéig ‒ szenvedett ettől az emigrációtól.
Mikor felnőtt korában először Hamburgba utazhatott, megvette magának a vízhordó szobrocskát. Ez mindig az ágyánál állt, hogy boldog gyerekkora helyszínére emlékeztesse. A mamánk temetésekor bátyám betette a szobrocskát a kolumbáriumba, és utólag vette a most meglevő „pótlást”.
