GYERTYALÁNG – Fischer Ágota Éva története
Holokauszttúlélő szülők gyermeke vagyok. Úgy is fogalmazhatnék: ha nincs a holokauszt, én sem lennék. Gyertyalángként őrzöm két megölt féltestvérem nevét.
Édesanyám 1914-ben született Pesten. Apja Lengyelországból ide emigrált papíráru-készítő kisiparos volt. Anyja zalai gazdálkodó családból származott. Ketten voltak testvérek. Édesanyám a kereskedelmi érettségi után rövidesen férjhez ment egy szombathelyi marhakereskedőhöz. 1937-ben megszületett lányuk, Ágota. Boldogan éltek egy négyszobás házban Szombathelyen 1940-ig. Ekkor anyám férje gyomorvérzést kapott. A zsidótörvények miatt későn került kórházba, meghalt. Édesanyám visszaköltözött Pestre a szüleihez. 1944-ben Lichtenwörth-be deportálták, kislánya a nagyszülőkkel a gettóban maradt.
Anyám 1945. április 4-én tért vissza a lágerből, 33 kilósan, fejtífusszal. Ágota azon a napon halt meg a gettóban összeszedett skarlátban.
Édesapám 1902-ben született a Pozsony melletti Páldon (ma Pavlovkának hívják, olyan kicsi falu, hogy nincsenek utcanevei, egyszerűen a házakat sorszámozzák). Hatéves korában került fel Pestre, az első osztály végére tanult meg magyarul az ugyancsak felvidéki származású tanító bácsitól. Később a szülők is áttelepültek, és Óbudán nyitották meg szatócsboltjukat. Apámék négyen voltak testvérek.
Apám 1929-ig a családi boltban dolgozott, majd megnősült és saját házat épített, amelyben szatócsboltot nyitott. Felesége abból a faluból származott, ahol anyai nagyanyám született, sőt, anyai nagyanyám testvérének a lánya volt. 1930-ban született meg lányuk, Éva.
1934-ben családostól részt vettek anyám esküvőjén, a képen bal oldalon látszanak.
Apámat 1940 decemberében hívták be először munkaszolgálatra, és 1944 végéig hol az országon belül, hol a Don-kanyarnál teljesített szolgálatot, hol egy időre hazaengedték. Amikor 1944 végén épen hazajött, feleségét és lányát már nem találta otthon, Auschwitzba vitték őket, és nem tértek vissza.
Apámat Mauthausenbe deportálták. Útközben Fertőrákoson is időzött egy darabig. Mint élelmiszerkereskedő már a munkaszolgálat alatt is elérte, hogy konyhai szolgálatra osszák be, és bízzák rá a beszerzést. Így volt ez Fertőrákoson is, ahol megismerkedett és összebarátkozott egy sváb családdal, akiket a háború befejezése után kitelepítettek Németországba. Egészen Édesapám 1963-ban bekövetkezett haláláig tartották a kapcsolatot, leveleztek.
Mire édesapám Mauthausenből hazakerült, már nem csak a felesége és a tizennégy éves lánya hiányzott, hanem ismeretlen körülmények között elhunytak a szülei, és két öccsét is elveszítette.
Már a lágerben komoly gyomor- és bélpanaszokkal küzdött, (latrinaengedély) nagyon legyengült, édesanyám családja ápolta, amíg fel nem épült és újra meg nem tudta nyitni a boltját. Itt meg kell jegyeznem, hogy a házmesteréknek köszönhetően sem a lakásból, sem a boltból nem tűnt el semmi a háború alatt.
A két özvegy végül 1946-ban házasságot kötött és 1947-ben megszülettem. Ágota Éva lett az anyakönyvezett nevem.
Édesanyám öccse hat évet volt orosz fogságban. Amikor 1948-ban hazajött, azonnal azt tanácsolta apámnak, hogy ajánlja fel a boltját a Meinl Rt-nek, mert pillanatokon belül Magyarországon is biztosan meg fog történni az államosítás.
Apám megfogadta a tanácsot, így ott maradhatott a saját boltjában Meinl boltvezetőként, majd a jogutód Csemege Kereskedelmi Vállaltnál is, egészen 1961-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig.
