EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ (EMLÉKMŰ) – Orbán György története
Orbán Nándor (1910) és Virágháty Zsófia (1916) 1956-os börtönlevelezése.
A Férfit első fokon 15, másodfokon 10 évre ítélték, mert Nagykanizsa nemzetőr-parancsnoka volt. A Ludovikát végzett (1933) tiszt a háborúra készült, részt vett a Don-kanyarhoz kötődő hadműveletekben (1943) és az Aradtól a Muraközig tartó visszavonulásban (1944-45). A Ludovikán kezdett öttusázni (modern pentatlon), a berlini olimpián (1936) 5. helyezést elérve a sportág első magyar olimpiai pontszerzőjeként tartja számon a sporttörténelem. Jó esélyekkel készült az elmaradt helsinki olimpiára (1940). A háborút követően végzettségének és képességeinek megfelelő munkát rövid ideig végezhetett (Somogysárd, ménes, 1955-56, 1963-65), élete végéig (1981) a pártállami titkosszolgálatok célpontja volt. Emléktáblák (Nagykanizsa, Somogyfajsz, Kecskemét) és szobor (Nagykanizsa) őrzik emlékét.
A Nő Balmazújvárosban született, mert sebesült apját felesége terhesen látogatta meg. A család Vajdahunyadról (1921) Budapestre menekült (vagonlakás, Juranics-telep). A Nő a polgári után tanítóképzőt végzett a kor szokásainak megfelelően. Házassága (1938) után hamarosan kitört a háború. Öt gyermeke született (1939, 1941, 1947, 1950, 1953). Nagykanizsáról a kitelepítés elől menekült a család először Balatonfenyvesre, aztán Somogyfajszra. Férjét innen „hívták” vissza 1956-ban nemzetőr-parancsnoknak. Az 1957-es letartóztatást követően az anyára maradt a család fenntartásának feladata. A legidősebb lány hamar önálló lett, a nagyobb fiú 15 évesen disszidált Ausztráliába, de a három kiskorú gyermekkel állandó jövedelem és munkahely nélkül kellett megélniük. Nagy segítségére volt a családnak velük élő édesanyja, Dr. Virágháty Viktorné (1892-1970).
Az emlékmű kísérlet egy kor, egy generáció, egy család és két ember emlékének megidézésére. A levelek mint kiállítási tárgyak közvetlenül nem olvashatóak. Olvashatóvá tételük – ha ez alatt a teljes érthetőséget értjük – reménytelen vállalkozás, mindenki a maga ismeretei szerint képes viszonyulni hozzájuk. A levél személyes műfaj, még akkor is, ha olyan külső és ellenséges szűrőn megy keresztül, ahogy a pecsétek mutatják. Az egyik csomag (Nő) nagyobb, mert a börtön megőrizte, a másik (Férfi) kisebb, mert a családi körülmények között kevesebb figyelem maradt megőrzésükre. Tekinthetjük a Férfi és a Nő közötti aszimmetria metaforikus megjelenésének is. Olyan generáció tagjai, akik az első világháború előtt/alatt születtek, és a második világháborút felnőttként élték át. A háborúk és azok következményei határozták meg életpályájukat. Az ún. úri középosztály tagjaiként osztoztak osztályuk sorsában, élvezték előnyeit és viselték felszámolásának következményeit. Az emlékmű jel és jelzés. Ebben az esetben hiteles, hisz szereplői maguk beszélnek magukról. Sapienti sat – mondaná a Férfi (érettségi 1928) és egyetértene vele a Nő, akinek nevét a közös családi sírkövön kívül most már ez az emlékmű is őrzi. Ők voltak a szüleim.
