A MEGFEKETEDETT EZÜSTSERLEG – Schleicher Vera története
A megfeketedett serleg apám költözésekor került elő az ágyneműtartóból a többi limlom közül. Senki nem emlékezett rá, de kidobni sem akartuk, így hát magammal hoztam. Egyszer egy portörléskor úgy csillant meg rajta a fény, hogy szemembe ötlött a vésett gót betűs felirat: Oberwarter Sonntags-Zeitung 1880–1904. A patina miatt az első számot akkor még 1830-nak láttam.
A serleg könnyű volt, de a felismerés súlyossá tette. Nem tucatszámba menő sportverseny-kupa volt, hanem egy üzenet, a Monarchiából. Arról a Felsőőrről (Oberwart – ma Ausztria), ahol nagyanyám családja utoljára volt együtt úgy, hogy tagjai azonos állampolgárságot viseltek.
Bár név nem szerepel rajta, a serleg nem lehetett másé, mint Ehrenwerth Hugó ükapámé, aki az oberwarti nyomdában dolgozott, és 24 esztendeig, szinte a lap alapításától kezdve a helyi hetilap betűszedője volt. A serleget nyugalomba vonulásakor kaphatta. A Szudéta-vidékről származott, nyomdász vándorévei alatt került Burgenlandba, ahol letelepedett és családot alapított. Két lánya és egy fia született, akikkel otthon németül beszéltek, bár felesége félig magyar, félig német volt. A két lány szintén nyomdász férjet választott. Dédanyám egy galántai magyar nemesi család sarját, aki azonban alig tudott magyarul, mert Pozsony „Zuckermandli” negyedében nőtt fel. Nővére egy kőszegi magyar fiúhoz ment feleségül, aki azonban szláv nevet viselt. Fia tanítóképzőt végzett, magyar tanító lett, nevét Énekesre magyarosította.
A család férfitagjai 1914-ben bevonultak, a nők és a gyerekek az oberwarti Ehrenwerth-házban vészelték át az első világháborút. Úgy beszéltek németül és magyarul, hogy észre sem vették, mikor váltottak. Ha színt kellett volna vallaniuk, milyen nemzetiségűek, zavarba jöttek volna. De nem kellett, csak 1918-ban. Akkor dédanyám hazaköltözött Pozsonyba, a nővére Bécsbe, a fivére Csornára (Magyarország). A serleg, amely minden bizonnyal kitüntetett helyen díszelgett a felsőőri házban, ükapám halála után Bécsbe került, onnan valamikor apámhoz, Veszprémbe.
Nemrégiben olvastam, hogyan lehet szódabikarbónával házilag ezüstöt tisztitani. Eszembe jutott, hátha a serleg mégis ezüst, leforráztam. Az volt, vésett szecessziós mintákkal gazdagon borítva. A belsejét pedig alighanem arannyal futtaták be. Jó lenne elküldeni a fotóját az osztrák Ehrenwerth-eknek, a Győr környéki Énekeseknek és a sok-sok rokonnak Közép-Európában, akik már nem ezt a nevet viselik. Vagy kerüljön múzeumba? De melyikbe?
Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:
BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA
Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért
ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA
ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR
Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel