A MEGFEKETEDETT EZÜSTSERLEG – Schleicher Vera története
A megfeketedett serleg apám költözésekor került elő az ágyneműtartóból a többi limlom közül. Senki nem emlékezett rá, de kidobni sem akartuk, így hát magammal hoztam. Egyszer egy portörléskor úgy csillant meg rajta a fény, hogy szemembe ötlött a vésett gót betűs felirat: Oberwarter Sonntags-Zeitung 1880–1904. A patina miatt az első számot akkor még 1830-nak láttam.
A serleg könnyű volt, de a felismerés súlyossá tette. Nem tucatszámba menő sportverseny-kupa volt, hanem egy üzenet, a Monarchiából. Arról a Felsőőrről (Oberwart – ma Ausztria), ahol nagyanyám családja utoljára volt együtt úgy, hogy tagjai azonos állampolgárságot viseltek.
Bár név nem szerepel rajta, a serleg nem lehetett másé, mint Ehrenwerth Hugó ükapámé, aki az oberwarti nyomdában dolgozott, és 24 esztendeig, szinte a lap alapításától kezdve a helyi hetilap betűszedője volt. A serleget nyugalomba vonulásakor kaphatta. A Szudéta-vidékről származott, nyomdász vándorévei alatt került Burgenlandba, ahol letelepedett és családot alapított. Két lánya és egy fia született, akikkel otthon németül beszéltek, bár felesége félig magyar, félig német volt. A két lány szintén nyomdász férjet választott. Dédanyám egy galántai magyar nemesi család sarját, aki azonban alig tudott magyarul, mert Pozsony „Zuckermandli” negyedében nőtt fel. Nővére egy kőszegi magyar fiúhoz ment feleségül, aki azonban szláv nevet viselt. Fia tanítóképzőt végzett, magyar tanító lett, nevét Énekesre magyarosította.
A család férfitagjai 1914-ben bevonultak, a nők és a gyerekek az oberwarti Ehrenwerth-házban vészelték át az első világháborút. Úgy beszéltek németül és magyarul, hogy észre sem vették, mikor váltottak. Ha színt kellett volna vallaniuk, milyen nemzetiségűek, zavarba jöttek volna. De nem kellett, csak 1918-ban. Akkor dédanyám hazaköltözött Pozsonyba, a nővére Bécsbe, a fivére Csornára (Magyarország). A serleg, amely minden bizonnyal kitüntetett helyen díszelgett a felsőőri házban, ükapám halála után Bécsbe került, onnan valamikor apámhoz, Veszprémbe.
Nemrégiben olvastam, hogyan lehet szódabikarbónával házilag ezüstöt tisztitani. Eszembe jutott, hátha a serleg mégis ezüst, leforráztam. Az volt, vésett szecessziós mintákkal gazdagon borítva. A belsejét pedig alighanem arannyal futtaták be. Jó lenne elküldeni a fotóját az osztrák Ehrenwerth-eknek, a Győr környéki Énekeseknek és a sok-sok rokonnak Közép-Európában, akik már nem ezt a nevet viselik. Vagy kerüljön múzeumba? De melyikbe?
