ARANYGYŰRŰ – Vajda János története
Van egy aranygyűrűm, amit ötven éve hordok. Érettségire kaptam az apáméktól. Az oldalán voltak kis bevésett minták, de ez már nagyrészt lekopott. Láttam már előtte is apám fiókjában, ott a zsebkendők alatt, volt ott egy vászonzacskó – én azt jól kikutattam gyerekkoromban –, és abban voltak tárgyak. Voltak benne néhány centis darabkák két vékony aranyláncból meg gyűrűk és valami régi ceruza. És én akkor tudtam már, hogy ezeknek mi a története, és ezekből a darabkákból lett az én gyűrűm.
Apám Kunhegyesen született 1912-ben. Aztán beköltöztek Szolnokra, és 1917-től ott laktak. Az apukája korán meghalt, és az anyukájával élt a három gyerek, volt egy nővére és egy öccse. Az öccsét munkaszolgálatosként kivitték a Don-kanyarba, és a család hamar megkapta a levelezőlapot, hogy a fiú hősi halált halt. Ugye, ásóval a kezében. Apámat elvitték munkaszolgálatra, így nem volt otthon, amikor Szolnokon összeszedték a zsidókat, és bevitték őket a gettóba; de azt tudta egy unokatestvére férjétől, hogy mielőtt elvitték őket, az anyja odament a sógorához, Arnold bácsihoz Öcsödre – őket akkor még nem vitték el –, hogy itt van ez a kis arany, mit csináljon, hova tegye, és akkor Arnold bácsi azt mondta, hogy fölteszi az ereszbe. Az én nagyanyámék, egy csoporthoz, Vágó Ernőékhez csatlakoztak, amikor a gettót kiürítették, nem tudom, miért, azt gondolták, hogy ott nagyobb biztonságban vannak, és nem maradtak Arnold bácsiékkal, a sógoráékkal, ezért őket elvitték Auschwitzba, ahol rögtön be a gázba… Arnold bácsiék viszont Ausztriába kerültek, és ők vissza is jöttek, mert ott csak dolgozni kellett, meg azért valami kaját mégis kaptak, nem arra ment ki a dolog, hogy kiirtsák őket. Tehát ők hazajöttek. És amikor az apu Mauthausenből, mert megúszta, hazajött, először elment Szolnokra, de ott nem volt senkije, akkor rokonokhoz ment, és így jutott Öcsödre, és akkor az Arnold bácsi azt mondta, várjál csak, Bandikám… és akkor felnyúlt az ereszbe, és levette onnan azt a vászonzacskót.
De a történet még folytatódik. 1945, infláció, az apu följött Pestre, mert Szolnokon nem volt senkije, és akkor azért, hogy szállást kapjon, kaját kapjon, ezt a láncot „ette meg”. Akkor úgy fizettek, hogy mindig levágtak belőle egy kicsit. Ez egyébként egy családi örökség, én is úgy gondolom, hogy ha baj van, az aranyban lehet bízni. Annyi maradt ezekből a láncokból, amit én az apámnak ebben a kis zsákjában találtam, és ebből lett később az aranygyűrűm.
Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:
BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA
Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért
ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA
ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR
Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel