KARIKATÚRA A MUNKASZOLGÁLATOS TÁBORBÓL – Solt Zsuzsa története
Az édesapám Borban volt munkaszolgálatos és 1945. február elsején jött haza. Ott Borban volt egy grafikus, Sándor Karcsi, aki utána sokáig a Ludas Matyi karikaturistája volt. Ezt a rajzot az édesapámról egy csomagolópapír-fecnire készítette.
Én vegyes házasságból származom, édesanyám nem volt zsidó, csak a papám. 1935-ben házasodtak össze, a két családból nem mindenkinek az örömére.
Apám Borból, a munkaszolgálatból úgy szökött meg, hogy mivel asztalos volt a szakmája, valami tisztnek kellett egy szekrényt készítenie, és ő abba belebújt két emberrel együtt. És ahogy vitték a tiszti szállásra a szekrényt, egy erdő felé vették az útjukat, és megszöktek. Ő beállt a jugoszláv partizánok közé. Megvan a jugoszláv partizánigazolványa, Tito partizáncsapatából. És van egy papír, amin igazolják, hogy antifasiszta volt, részt vett a fasizmus elleni harcban. Nem nagyon mesélt ő sem a harcokról.
Apámék öten voltak testvérek, az egyikük orosz hadifogságban volt, a két legfiatalabb, a lányok Ausztriában voltak koncentrációs táborban. A legfiatalabb lány sokszor mesélte, hogyan kerültek haza. Édesapám ment értük. Elindult gyalog, mert hírt kapott, hogy Sopronban vannak azok, akiket Magyarországra szállítottak a táborból. Valahol szert tett egy kézikocsira. Ha felvették egy szekérre, akkor felszállt a kézikocsival, ha nem, akkor gyalogolt tovább. Aztán a két testvért, akik 30 kiló körül voltak, és persze hastífuszosok voltak ők is, ráfektette a kézikocsira. Vonaton jöttek meg szekéren, ahogy tudtak, míg haza nem értek. Hazavitte őket az édesanyjuknak, és azt a jelenetet mindig elmesélték, hogy megállt az ajtó előtt, és beszólt, hogy: „Na, mit hozott neked a Bandi?” Szóval hazahozta a két lánytestvérét.
Apámnak nehéz élete volt, mert a szülei elváltak, amikor ő még gyerek volt, és az apjához került, aki szintén asztalos volt, de nem sokat törődött vele, úgyhogy sokáig, évekig az asztalosműhelyben, a gyalupadon aludt. Nyolcéves volt, amikor a gyalugép levágta két ujját, és akkor felrakták a lovaskocsira, és mondták a kocsisnak, hogy vigye a kórházba. Mikor gyerekek voltunk, mindig azért harcoltunk, hogy ne a bal kezét kelljen fognunk.
Köszönet a tárgykölcsönzőknek és történetmesélőknek:
BALASSA ANNA
BALÁZS BORBÁLA
BÁRÁNYI ILDIKÓ
BELEZNAY IBOLYA
BENCZE MARIANNA
CSAPÓ JUDIT
DEÁK KATALIN
DEMSZKY GÁBOR
ELŐD NÓRA
FAHIDI ÉVA
FISCHER ÁGOTA ÉVA
FÜLÖPNÉ WELTZ MÁRIA
GERÉB LÁSZLÓ
HÁTSZEGI GÁBORNÉ, JULIKA
HELLER MÁRIA (RÓZSA PÁL)
HELLER SÁNDORNÉ, MÜLLER ANIKÓ
HETÉNYI ZSUZSA
HODOSÁN RÓZA
KÁLLAI SZILVIA
KÁNAI GYULÁNÉ PEREDY GIZELLA
LEÁNYFALVINÉ GORDÁN ILDIKÓ
MARION REICHL
MOLNÁR BERNADETT
MOLNÁR-TARJÁN ERVIN
ORBÁN GYÖRGY
OSA ARCHIVUM
RÉKAI MIKLÓS
ROSTÁS PÉTERNÉ
SAÁD JÓZSEF
SARLÓS JÚLIA
SCHLEICHER VERA
SOIGNET MYRIAM
SOLT JÁNOS
SOLT ZSUZSA
SZEKERES-VARSA VERA
TERÉNYI ISTVÁNNÉ SULLAI VINCENCIA
TIBORI TIMEA
TÓTHNÉ RUDI MARGIT
TRAUTMANN MÁRIA
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI IMRE
TRENCSÉNYI LÁSZLÓ
VAJDA JÁNOS
VÁNDOR ANNA
VÁSÁRHELYI JÚLIA
VIDOR GABRIELLA
Köszönet a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért
ÁMENT GELLÉRT
BORBÁS ISTVÁN
HELLER MÁRIA
HOMÁNYI ZOLTÁN
HOMOKI ANDREA
KARDOS JÓZSEF
KATONA KLÁRA
LUKÁCS ANDRÁS
MOLNÁR ADRIENNE
PATAKI GÁBOR
PROSINGER LÍVIA
RÉNYI ANDRÁS
SOIGNET MARC
SZÉKELY KATALIN
TÓTH GERGELY MÁTÉ
TRENCSÉNYI BORBÁLA
TRENCSÉNYI KLÁRA
SARLAY BÉLA
ELEVEN EMLÉKMŰ CSOPORT
HERITAGE CONTACT ZONE
HUMÁN PLATFORM EGYESÜLET
POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
OPEN SOCIETY ARCHIVES
XORXOR
Partnereink:
Castrum Peregrini, Amszterdam
Goethe-Institut, Marseille
Asociatia Timişoara Capitala Cultural Europeana, Temesvár
Eleven Emlékmű / Humán Platform, Budapest
Etz Hayyim, Hanía, Kréta
European University Institute, Firenze
Culture Action Europe, Brüsszel