CSALÁDI ÖRÖKSÉG: A TURISTABOT – Vidor Gabriella története
A turistabot mindig az Izabella utcai lakásunkban állt, több más régi tárggyal együtt, ami még nagymamámtól megmaradt. Én mindig vonzódtam ezekhez a családi relikviákhoz, így felnőttként minden költözéskor magammal vittem őket.
Nem tudtam pontosan, kié is volt a bot, amíg nem olyan régen egy barátom, Groó Rudi egyik fényképén viszontláttam az unokabátyám, dr. Fleischmann György kezében. A képen Rudi mamája és Gyuri egy kiránduláson látható együtt, kezükben egy-egy turistabottal. Bözsi néni az unokabátyám menyasszonya volt, és 1944-ben mindenáron meg akarta őt menteni a deportálástól, de sajnos Gyuri ezt nem fogadta el, így Auschwitzba került.
Még gyerekkorában gyerekbénulást kapott, ami többszörösen is végzetes lett. Először a bevagonírozásnál, amikor társai az út során felfeszítették a vagon padlóját, ahol kiugráltak, de ő nem mert elmenekülni. Másodszor, amikor Mengele előtt sétálnia kellett, aki sajnos észrevette, hogy sántít, így a második kör séta után a gázba küldte.
A lakás, az Izabella utca 81. története is érdekes. Nagymamám költözött ide 1914-ben a Felvidékről nagyapám halála után a kilenc kisebb gyerekkel. Apukámék összesen tizennégyen voltak testvérek, de a nagyobbak már önállóan éltek, ők tartották el a kisebbeket és a nagymamámat. A felnőttek közé tartozott nagynéném, Fleischmann Antalné, Flóra, aki válása után költözött vissza ebbe a házba fiával, Gyurival, a turistabot tulajdonosával együtt. 1944-ben a nők és a gyerekek a pesti gettóba kerültek, így az üres lakásba egy háromtagú nyilas család költözött. Ők a háború után rögtön színt váltottak, a Magyar Kommunista Párt tagjai lettek, így mikor a nagynénémék a felszabadulás után visszatértek a lakásba, őket már kitenni nem lehetett, a családi lakásból társbérlet lett.
Bözsi néni a háború után rendszeresen látogatta Flóra nénémet, így a két család barátsága a mai napig fennmaradt.
