AJÁNDÉK A CHICAGÓBA EMIGRÁLT NAGYPAPÁTÓL – Terényi Istvánné Sullai Vincencia története
A huszadik század elején egy magyar származású fiatalember cséplőgéppel járt át Ausztriába dolgozni, ahol megszerették egymást egy osztrák lánnyal.
A leány szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy az ifjú férj vándoroljon ki Amerikába, és a jobb élet reményében teremtsen egzisztenciát. A Titanicot lekésve a következő hajóval utazott ki. Feleségét és pici gyerekét hátrahagyva megküzdött a nyelvtanulással és az idegen munkafolyamattal. Az éveken át gyűjtött pénzt és a három hajójegyet egy Európába visszautazó ismerősre bízta, aki sajnos soha nem jelentkezett nagyanyámnál.
Nagyanyám átköltözött Magyarországra, és a két lányát tisztességgel felnevelte. Az életben soha többet nem találkoztak nagyapámmal. A két kislány egyike volt édesanyám, aki kilencvennégy évig élt, és haldoklása alatt is a soha nem látott apját szólongatta.
A két arasz nagyságú sztereó dianézőkét nagyapám Chicagóból küldte a családnak, több tucat, a feliratok szerint 1905-ből származó képpel együtt – ez volt az egyetlen ajándéka. A képek idegen városok, elegáns emberek világát vitték be a zuglói munkáscsalád szoba-konyhájába. Anyukám és testvére, később én és az én gyerekeim, valamint az unokáim ábrándozva nézegettük a háromdimenziós képeket, és elmerengtünk, hogy szerencsésebben is alakulhatott volna mindnyájunk élete.
