AZ IMPERIALISTÁK ITALA – Heller Mária története
Az ötvenes években a magyar közönség sokat hallott a nyugati államokban dúló szabadosságról, erkölcsi züllésről. Ennek egyik emblematikus szimbóluma a Coca-Cola volt. Magyarországon nem lehetett kapni, itt az – állítólag kátrányból készült – Bambi nevű üdítőital volt a tömegek „kedvence”. Más nem is nagyon volt kapható.
Apám egy nagy iparvállalat igazgatója volt. A vállalat eredetileg, a háború előtt az apja műhelye volt, amelyben apám, aki a zsidótörvények miatt egyetemről nem is álmodhatott, fiatalember korában műszerészként dolgozott. A céget a háború után apjával együtt felfejlesztették, egészen addig, míg 1950-ben apám autójával és anyám Holokausztban megölt apjától örökölt üzletével együtt nem államosították. Apai nagyapám ebbe pár hónap múlva belehalt.
Apám vállalatának osztrák kapcsolatai voltak, és épp 1956 októberében apám hivatalos úton Bécsben tárgyalt ottani partnereivel. Október 22-én jött haza, és hozott magával egy üveg Vita Colát. Ez a Coca-Cola osztrák változata volt.
Öttagú családunk október 23-án izgatottan ülte körül a családi asztalt, miközben kint a városban más események zajlottak, de mi erről akkor mit sem tudtunk. Apám kinyitotta a bűvös üveget, és mindannyian, mi, gyerekek is, kaptuk egy-egy kiskanálnyi imperialista mételyt, vagyis Colát, és vártuk a hatást, az annyiszor emlegetett mámort.
